A háború szajhái - Leo Kessler (Diszkont készlet)

Az egyik szemem sír a másik meg nevet. Azért nevetek, mert végre megjelent magyar nyelven Kesslertől egy olyan könyv, amely időrendben halad végig a Wotan SS Rohamzászlóalj történetén. Eleddig ugyanis időrendileg igencsak rapszodikusan adta közre a szerző műveit a kiadó. Aki netán mindet olvasta, az szerintem lassan tuti beleőrült már, hogy mikor, mi történt az alakulattal. Emlékszem, az Egyiptomban játszódó Homokpárducok kapcsán két-három órát töltöttem azzal, hogy most egyszerre volt két helyen a Wotan, vagy belefért az idejükbe egy kis kiruccanás Afrikába. Belefért. Szóval teljesen jónak tartom, hogy született egy ilyen… nevezzük összefoglaló műnek. Hogy mégis miért sírok? Több dolog miatt. A regény 1982-ben született és Leo Kessler a későbbiekben nem javította, pedig ’82 után még számos Wotan-os könyvet írt, így nem csak a már fentebb említett Homokpárducok epizód nem kerül benne megemlítésre, de például a messzi Norvégiában zajló Karvalyok napja is hiányzik belőle. Sebaj, mondom magamban, ettől még nem nagyon veszít számomra az értékéből a mű. Viszont nagyon rövid időn belül kezdett nekem valami gyanússá válni olvasás közben. Mégpedig az, hogy ezt a szöveget már olvastam egyszer. Nem kellett sok ész hozzá, hogy rájöjjek, bizonyos részek egyszerűen át lettek emelve máshonnan. Na, ez már kezdett nem tetszeni, sőt, kicsit átverésnek érzem mindezt a szerző részéről. Ugyan számos olyan epizód és helyszín szerepel a könyvben, amelyeket eleddig magyar nyelven még nem olvashattuk, de erős a gyanúm, hogy a sorozat további kötetei közt szerepelni fognak. Például a moszkvai csatát feldolgozó vagy az olasz fronton játszódó. És van egy fogadásom, hogy azokban megtalálhatóak lesznek szóról szóra A háború szajháiban megjelent szövegrészek. Legalább nem kell újra lefordítani őket. Egyébként A háború szajhái nagyon sok kérdésemre választ adott. Egyrészt kiderül, hogy hogyan is került az alakulathoz a Schulze-Matz páros, akik az egész regényfolyam humorosabb oldalát hivatottak biztosítani. Másrészről tisztázódik, hogyan is lesz von Dodenburg az egység parancsnoka miután meghal Geiger őrnagy, az addigi parancsnok; harmadrészről az is világossá válik, hogy a – számításaim szerint – történeti sorrendben utolsó Wotan könyvben miért nem szerepel von Dodenburg és Matz, miért csak Schulze. Úgy gondolom, ebben a könyvben sokkalta hangsúlyosabb szerepet kap az akció, a háború, a borzalmas pusztítás, mint a moralizálás. Ugyan szemtanúi vagyunk a von Dodenburg belsőjében végbemenő változásoknak, viaskodásainak önmagával, meghasonlásának, ez most mégsem tudja – vagy a szerző nem is akarja – ellenpontozni az akciót. A Schulze és Matz alkotta kettős sem humorizál annyit; sokkalta inkább tűnnek egyszerű katonáknak, mint mókamestereknek. Az biztos, hogy aki figyelemmel követei a Wotan SS Rohamzászlóalj történetét, az feltétlen olvassa el A háború szajháit. Aki pedig most vágna neki az ismerkedésnek, talán kezdjen ezzel a könyvvel.