Véres hegy - Leo Kessler (Diszkont készlet)

Kaukázus, 1942. A Szovjetunió ellen megtorpant német támadásnak új lendületet kell vennie. Erre talán a legjobb módszernek az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag bevetése tűnik Hitler számára. Az egység feladata, hogy meghódítsa a hegység legmagasabb pontját, az Elbruszt. Azonban a csúcs a frontvonal szovjet oldala mögött fekszik, így „hőseink” kénytelenek keresztülmeneteli a partizánok és ellenséges hegyi törzsek lakta vidéken. Csakhogy Stürmer ezredest, az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag parancsnokát nem olyan fából faragták, aki meghátrál egy ilyen kétes kimenetelű akció elől. Habár korántsem náci fanatikus, sőt, leginkább lesajnáló pillantásokkal jutalmazza őket, elsősorban helyettesét, Gröl őrnagyot, a hegymászás az élete, így, bár tisztában van vele, hogy rajtaveszthetnek, megindítja egységét az Elbruszt felé. Természetesen szinte rögtön az elején felbukkan a Leo Kesslerre oly jellemző altiszt páros – Meier és Jap –, akik leginkább nemtörődöm viselkedéssel és alpári humorral megáldva élik katonaéletüket, mit sem törődve a rájuk leselkedő veszélyekkel. Legnagyobb problémájuk, hogy nappal tele legyen a bendőjük és némi szesszel le tudják öblíteni ételüket, éjszakánként pedig matracpolkát járhassanak, teljesen mindegy milyen nációból származó leányzóval. Meier és Jap párosa kiköpött mása is lehetne a Wotan SS Rohamezred történetekből már megismert Schulze-Matz duónak. Meier (akárcsak Schulze) tagbaszakadt, testes, bivalyerős és a legkevésbé sem pengeéles elmével megáldott katona, ami egy cseppet sem probléma a néha hegyet mászni kényszerülő Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztagnál. Társa, Jap pedig (akárcsak Matz) szinte az ellentéte: alacsony, szikár, a legkevésbé sem hivalkodó karakter. Viszont farkósabb, mint társa, úgy is mondhatnánk, ő az „agy” kettejük közül. És persze ő is profi szinten tud hegyet mászni. A tiszteknél ugyancsak megfigyelhető egyfajta hasonlóság. Igaz, az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag esetében az egység parancsnoka, Stürmer ezredes a „jó fej”, a tisztességességre törekvő katona. Helyettese, Gröl őrnagy a tipikus náci: fanatikus, feltétlen hisz a győzelemben, nem számítanak neki az emberi, csak a minél nagyobb dicsőség és elismertség. Természetesen Leo Kessler bevet minden rendelkezésére álló eszközt, amellyel kínkeservessé tehető a csúcsra történő feljutás: partizánok, zuhanóbombázók valamint egy hegyvidéki törzs tagjai ritkítják a német sorokat, néha pedig borzasztó időjárási körülmények közt kell életben maradniuk. Mindezek ellenére az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag tagjai megállíthatatlanul folytatják útjukat a hegyen felfelé. Egyedül a regény vége nem tűnik „szokványosnak”. A Németországba hazatérő osztag tagjait hősökként élteti ugyan a náci vezetés, de Stürmer ezredes már ekkor leszámol velük: leveszi nyakából a Vaskeresztet a tiszteletükre rendezett ünnepség kellős közepén. Semmi nem foglalkoztatja, egyedül Hitler terve kelti fel az érdeklődését, amely ismét egy újabb, lehetetlen kalandot tartogat az Edelweiss Alpesi Vadász Rohamosztag számára.