XVI. Benedek - A világ világossága - Beszélgetés Peter Seewalddal

Részlet a könyvből: Egy pápának még pénztárcája sincs, nem is szólva a folyószámláról. Ez így van, vagy tévedek?  – Igen, ez így van.  Hát akkor legalább „odaföntről” több segítséget és vigaszt kap, mint mondjuk egy egyszerű halandó?  – Nem csak föntről. Annyi levelet kapok egyszerű emberektől, apácáktól, anyáktól, apáktól, gyermekektől, amelyben bátorítanak engem. Azt írják: „Imádkozunk érted, ne félj, mi szeretünk téged.” És még bankókat és kisebb ajándékokat is csatolnak a levélhez…  A pápa bankókat kap?  – Nem személy szerint én kapom ezeket. Azért küldik, hogy segíteni tudjak vele. És mélyen meg is érint, hogy egyszerű emberek valamit odatesznek a levél mellé, és ezt mondják nekem: „Tudom, hogy Önnek annyiszor kell segítenie, én is szeretnék egy kicsit hozzátenni ehhez.” Ezenfelül a legkülönfélébb biztatások is érkeznek. Ott vannak a szerdai általános kihallgatások, amelyeknek a végén személyes találkozásokra is sor kerül. Öreg barátok írnak, olykor meg is látogatnak, jóllehet ez egyre nehezebbé vált. Mivel mindig érzem a „felülről jövő” biztatást is, az imádságban megélem az Úr közelségét, s az egyházatyák olvasása közben felragyog előttem a hit szépsége, végső soron a biztatások egész koncertjében van részem.  Megváltozott a hite azóta, hogy legfőbb pásztorként visel felelősséget Krisztus nyájáért? Néha az az ember benyomása, hogy most valahogy titokzatosabb, misztikusabb lett.  – Nem vagyok misztikus. Azonban igaz, hogy az embernek pápaként még több oka van az imádságra és a teljes Istenre hagyatkozásra. Látom ugyanis, hogy majdnem minden, amit meg kell tennem, olyasvalami, amire önmagamban egyáltalán nem vagyok képes. Már ezáltal is mintegy kényszerítve vagyok, hogy az Úr kezébe adjam magam, és azt mondjam neki: „Tedd meg te, ha ez a te akaratod!” Ebben az értelemben az imára és az istenkapcsolatra most még inkább szükségem van, mint korábban, de mindez valahogy természetesebbé és magától értődőbbé is lett.  Világiasan megfogalmazva: jobb a „telefonösszeköttetése” az éggel, vagy van valamiféle „hivatali kegyelem”?  – Igen, olykor mintha tényleg ezt érezné az ember. Úgy értem: most megtehetek valamit, ami egyáltalán nem tőlem eredt. Most ráhagyatkozom az Úrra, és észreveszem: igen, itt működik a segítség, megtörténik valami olyan, ami nem belőlem fakad. Ebben az értelemben mindenképpen megtapasztalom a hivatallal járó kegyelmet.